Józsi kisvártatva magához tért, de ez nem sokat segített rajta. Esett az eső, teljesen átáztatta hatalmas szárnyait. A hideg őszi szél bebújt az ezüstös tollpihék közé, és csípett.  Az angyal tehát  fázott, ugyanakkor valami rettenetesen mardosni kezdte belülről. - Aha, kezdek lemerülni - motyogta…

Másnap reggel Józsi kedvenc kukájában ébredt. - Vigyen el a francrosseb, Jehova bácsi! - morogta kifent magyar bajusza alá, de aztán inkább gyorsan megborotválkozott egy rögtönözve kitúrt, alig használt női borotvával. Szokásos reggeli tócsagyártó körútja után komótosan átlapozott egy főzősújságot,…

A rettenetes, faltól-falig sötétségben csak Cicuka szemei világítottak. Aztán azok is pislákolni kezdtek, és kisvártatva ki is aludtak. Józsi nem örült ennek igazán, de hamar belátta, hogy ez is jó lesz majd valamire. Csak még nem tudta, mire. - Na, a francrossebbe, ebben is elemet kell cserélni!…

Józsi letekerte a galamb lábáról a papírszalagot. A levélben csak ennyi állt: "- Na, mi lesz már?" - Hát én azt honnan a fenéből...! - morogta az angyal, miközben megkopasztotta, és nyársra…

Hallgattak egy sort. Józsi csak úgy magától. Marit nyilvánvalóan az angyal szorosan szájára tapasztott keze akadályozta kissé a véleménynyilvánításban. De aztán harapott... - Na, Te is,…

Józsi nyakig elbújt a holnapi újságban. - Nini! - rikkantott ki belőle kisvártatva - Szertartás lesz a Titkos Kertben! Meghallgatjuk a Fuvolást? - Kicsodát? - árulta el magát Mari. - Hát a Fuvolást! Tudod, aki minden csövet megfúj... - Akkor biztos ő fújta meg a járókeretemet! - Hülye vagy már…

Mari is álmodott. Álmában egy frissen felavatott amfiteátrum lelátóján ült...azaz, csak ült volna, ha lett volna ülőhely... De hát nem volt. Sőt még lelátó sem volt, csak…

 Józsi egészen összegömbölyödött a hótakaró alatt, és teljesen felkészületlenül álmodni kezdett. Egy hideg hajnali tópartot álmodott magának, ahol valami nagyon büdös szél…

Ott állt Mari a járdán, de bárcsak ne tette volna… Gubancos haját lobogtatta a keleti szél. Lobogtatta, lobogtatta, aztán egyszer csak huss…elrepült vele. -  Már úgyis meguntam – vigyorgott a némi…

Józsi gyorsan levakarta magáról az ölelő kezecskéket. - Na jól van, Popsis Mari, most már térj magadhoz! Szórakozz a Bankos családdal! Hazajöttél? A kislány sértődötten megrázta…

A kedvenc kukája mellett egy valószínűtlenül gyönyörű tünemény lebegett. A felkelő nap vörös-arany fénybe burkolta a hófehér ruhás tündérkét. Göndör ezüst…

Éjfélre járt az idő. Az angyal a lehető legkisebb méretűre húzta össze magát a reklámújságokból rögtönzött takarója alatt. Fejét egy megkopott kötésű…

Lassan magához tért. Valami kaparászást érzett a kabátja alatt. - Aha! Az éhség! - motyogta néma ámulattal - na, gyerünk! Felemelte azt a fránya bal kezet. Mutatóujja hegye vörös fénnyel izzani…

A tizenkettedik pohár után már nem nagyon tudta, hogy ki ő, hogy került ide és mit is keres itt. Halványan derengett neki valami zűrös munkahelyi szerelmi történet, valami kilakoltatás - vagy száműzetés, de…

Az angyal a bárpultnál ült, mint minden csütörtök este 7:35 és 9:47 között. Előtte kilenc üres pohár. És három teli. - Most már elég! Ezt már nem töltöd belém! - sziszegte a bajsza…