A kis barlang bejáratát sűrűn benőtték a bokrok, beszőtték az indák. A varázsló hosszú idő óta most először használta kardját, és hálásan köszönte meg neki a segítséget.

- Lám, milyen szerencse, hogy megtartottalak! - mondta halkan, és belépett az üregbe.

A szemközti falon halványan ugyan, de ott parázslott a jel. A csillag, amit sok évezreddel ezelőtt ártatlan kisfiúként rajzolt oda.

Könnyek szöktek a szemébe. Hirtelen elhomályosult körülötte a világ, csak két törékeny alak ragyogott a ködben.

"-Próbáljuk meg. Ilyen még nem volt!" - hallotta újra a hajdanvolt kislány édes hangját.

- Aranypille! - suttogta a Varázsló, de több szó nem jött ki a száján. 

Csak állt ott némán, miközben a köd képeket váltott. És látta a lányt, akit társául jelölt ki neki az Úr. Látta millió képen, ezernyi alakban. Látta kislányként, ahogy tarkóján csókolta a pihéket a szél... Látta gyönyörű meztelen fiatal testét, ahogy sejtelmes fátyolba öltöztette a telihold fénye... Látta érett asszonyként, ahogy megrázta örökké szőke fürtjeit... Látta hatalmas boszorkányként fáradtan az oltárra borulva... Látta az egyszarvú hátán lovagolni, szoborszép lábaival lágyan ösztökélve azt... és látta ezeket a lábakat saját testére fonódni remegő tűzben égve... látta anyaként rég halott gyermekükkel karján... és látta... és látta.. és látta... látta hosszú életük minden rezdülését.

- Aranypille...

És hirtelen megcsendült valami, mint egy kis ezüstharang.

- Jövök már, Kedves! Jövök! Megtalállak! - mondta, és a csillaghoz lépett, hogy letörölje azt a falról.

Sokáig állt ott, kezét a jel felé nyújtva, de valahogy... mégsem tudta megtenni.

- Maradjon hát, ahogy Te szeretnéd. Maradjon hát a mi emlékezetünkre. - döntött végül, és dörgő hangja még egyszer utoljára felhangzott a Földön.

- Legyen hát! Játsszátok újra az egészet - nélkülünk!

A jel lángot vetett a falon, és tüze elborította az egész barlangot.

Aztán elhalványulva izzott tovább. És a Varázsló eltűnt.

Valahol távol, az Energiatérben a kisfiú megcsókolta a kislányt. 

Aztán megfogták egymás kezét szépen, és határtalan bizalommal a szívükben elindultak az úton a Végtelen felé.