Minden másképp van

2016. augusztus 17. 18:32 - Szabó Sz Karesz

A tükörben - álmok

Ülök a sötét szobában.

Egyetlen gyertya világít.

Előttem az asztalon egy tükör.

Apámtól kaptam, ő csinálta - "fábul", mint általában mindent.

A tükör is sötét. És üres.

Nézem. Elmerülök az ürességben. 

De az Üresség a Mindenség is egyben.

Egyszerre már a tükörben vagyok.

A szoba üres.

A tükörben egy téli kép ébred. Esti félhomályban táncol a az utcai lámpák fénye a hókupacokon.

A jeges járdán egy kisfiú halad. Mezitláb a befagyott pocsolyák között.

Hátranéz. Rám néz. Ujját az ajkai elé emeli. Csendre int, aztán könnyedén megy  tovább. És én követem őt.

Lassan elhagyjuk a várost. Már csak a hold világítja be az utat. Sötét van.

Megyünk ketten a hideg sötétben, egyre távolabb a fénytől és melegtől.

Nagyon sokáig megyünk.

A fiú egyszer csak megáll, és újra rám néz. Maga elé mutat egy sekély gödörbe.

Mellé lépek.

A gödörben, egy átlátszó jégkoporsóban, csillagok között lebegve, vöröslő tűzben égve ott fekszik az ezüst szárnyú angyal.

Ott fekszem Én.

 

Igen, én fekszem ott, és én állok itt.

Nézem magam.

- Meghalt? Vagy csak alszik? - kérdezném a kisfiút, de ő már nincs sehol.

Ekkor megszólal egy hang a fejemben.

- Meghalt - csak alszik - nincs különbség. Minden csak álom.

Az élet.... a halál... a szerelem... a magány... a nappal... az éjszaka... a boldogság... a félelem... a minden... a semmi... csak álom. 

Nincs ébredés. Csak megyünk álomból álomba. Nincs más.

Hát nézz bele az álmaidba!

Hirtelen képek villannak fel körülöttem az éjszaka vásznán. Az álmaim.

A híres zenész a színpadon... a költő... a színész... a bölcs tanító... a vándorló gyógyító... a sikeres fotós... a lánglelkű forradalmár... a milliomos... az űrutazó... a nincstelen koldus... a keresztre feszített rabszolga... a varázsló... a király... az őrült... az Isten... a vámpír... a csillag... a gyilkos... a Semmi... az Egy...

- Válassz álmot magadnak! Bármelyiket választhatod. De tudd, hogy a választás - az igen és nem. Méghozzá egyszerre.

Most minden fény kialszik. Még soha nem volt ennyire világos.

Most nem vagyok sehol. Ott vagyok mindenhol.

Ott vagyok.

Vagyok.

ÉN VAGYOK.

CSAK ÉN VAGYOK.

 

fénykötelek

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kertibutha.blog.hu/api/trackback/id/tr5516266686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Minden másképp van
süti beállítások módosítása