Hát elindulok. Egyszer mindenkinek indulni kell. Nem viszek magammal sok holmit. Néhány kõvet a nyakamban. Néhány hamuban sült pogácsát, egy üveg italt...és sok régi fájdalmat, de valami "csakazértis", sõtét erőt is a szívemben, valami kegyetlen, villámló tüzet a szememben, valami símogató, puha érintés ígéretét a kezemben...És néhány fekete tollat.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.