Be kell vallanom Testvéreim, hogy az elmúlt telek során elfelejtettem Ülő Bikát.
Elfelejtettem bölcsességét, elfelejtettem erejét, elfelejtettem bátorságát.
Elfelejtettem győzelmeit, elfelejtettem halálait.
Ha Rajzoló Kéz testvérem nem emlékeztet Rá, szegényebb lennék egy történettel.
De Rajzoló Kéz nekem adta egyik kincsét: a képet, amit ő rajzolt Ülő Bikáról.
Tisztelet mindkettőjüknek!
Ülő Bika. Nagy varázsló és nagy főnök. Legyőzte Custert, így aztán egész népével menekülnie kellett.
Sok télen át vezette sziú testvéreinket, míg végül megölték a sápadtarcúak.
Igaza volt: a sas nem élhet úgy, mint egy varjú.
Legyetek sasokká, szárnyaljatok!
Köszönöm Neked, Rajzoló Kéz Testvérem.
Nagy ajándékot adtál nekem!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.