És azt tudtad, hogy a képzeletedet használhatod bármilyen tevékenység gyakorlására?

Gyúrhatsz agyban!!!

Jó példa erre az én esetem is.

Új munkámhoz meg kellett tanulnom, hogyan lehet egy fúrógépet két percen belül összerakni.

Azt gondoltam, hogy ez aztán nem lehetséges. 

De mások megcsinálták.

Mikor szerdán este eljöttem a tanfolyamról, nekem legalább négy perc kellett hozzá.

Mondtam is  Nórának takarodó előtt:

- Kész. Én mindent megtettem, látod, de ennyire futja. A holnapi vizsgán kirúgnak, az tuti!

Másnap reggel aztán eszembe jutott egy történet az agyban gyúrásról.

Kosárlabdásokkal gyakoroltatták a büntetődobást. Egyik csapattal a pályán a "valóságban", a másikkal csukott szemmel, ülve, képzeletben.

Aztán jött a puding próbája, és érdekes eredménnyel járt.

Az agyban gyúró csapat jobban teljesített a másiknál!

Persze, hiszen nekik az "edzésen" minden dobás sikerült, agyban sohasem dobták direkt a kosár mellé a labdát, nem pattant le a gyűrűről, nem volt rövid, nem volt hosszú... mindig tökéletes volt.

Ezen a történeten felbuzdulva én is leültem meditálni, és képzeletben sokszor összeraktam azt a nyavalyás fúrógépet.

Tokmány, alátét, golyó, rugó... állórész, szénkefe, kapcsoló, forgórész, alaplemez, tokmány, beletuszkolás, kapcsoló, másik kapcsoló, drótgyömösz, piros izé, háztető, csavarok két kézzel, készen van, újrakezd: tokmány, alátét, golyó...

Az esélytelenek nyugalmával indultam el délután a vizsgára.

Szétkaptam a gépet, ránéztem az órára, aztán nekiugrottam a dolognak.

Tokmány, alátét, golyó... de már tudjátok.

Behajtottam a csavarokat, majd újra ránéztem az órára.

Két perc telt el. Biztosan elnéztem.

Na, akkor még egyszer! Szétszed, tokmány, alátét...

A legjobb mért időm 2:06 lett, de szerintem volt ennél jobb is. Átmentem a vizsgán.

Hát így van ez.

Gyúrjatok agyban!