"Kellemes ünnepeket"?

Nem!
Az olyan...vásárolgatós....olyan bezabálós...olyan kötelező rokonlátogatós...olyan tévébámulós...olyan iszogatós...olyan fogyasztói...olyan langyos.

Én tüzet kívánok minden embernek.
Égjen a tűz ott bent, a szívedben. Égjen, és égessen, hajtson, hogy szeress, és vedd észre, milyenné tetted az életedet. És harcolj, és perzselj, és gyújts, és égess el mindent, amit kell. Égesd el belül, és égesd el kívül.

Tűz nélkül nincs tisztulás. Tisztulás nélkül nincs boldogság. Boldogság nélkül nincs élet.
Csak kellemes ünnepek vannak. Annak, akinek...

Annak, akinek van mit ennie. Annak, aki nem egy padon él a téli sötét utcán. Annak, akinek van mivel fűteni. Annak, aki tud még egy gyertyát gyújtani legalább...

De az utcán élőknek, a nélkülözőknek ez az ünnep minden, csak nem kellemes...
És vígasztalhatod magad a kellemes ünneped alatt is, hogy ők tehetnek róla, hová jutottak. De inkább emlékezz rá, hogy kit ünnepelünk ma...

Ő tette a dolgát. Gyógyított. Enni adott. Feltámasztott...szeretett...és nem kérdezte, hogy miért éhes, miért beteg az, aki hozzá jött. Csak adott...
Még jó, hogy idejében megfeszítették. Mi lett volna ott?

Még jó, hogy a szívünkben is idejében megfeszítjük. Különben mi lenne itt...?