" Három Gyűrű ragyogjon a tünde-királyok kezén,
Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,
Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,
Egyet hordjon a Sötét Úr szolganyájat terelő,
Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.
Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrű kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen."
(Tolkien: Gyűrűk Ura)

Jó lenne már lehúzni ezt a gyűrűt.
Jó lenne már belehajítani a tűzbe.
Hiszen úgyis itt állunk valamennyien
A Végzet Katlanánál, a szakadék szélén

És Szauron csak nevet...

Mert ő tudja
hogy van hatalom, amely szolgaságba dönt
hogy eladjuk magunkat egy kis csillogásért
hogy nem mondunk le a jólétről az életünkért se
hogy nem tudunk mi már Emberek lenni
nem tudunk Emberré válni...
mert beleragadtunk az ember alatti létbe
és alszik bennünk a Király, alszik a Mágus
alszik bennünk a Tünde-erő...
csak bámuljuk egyre a "Drágaszágot"
és mocskos kis Gollammá változtunk már rég...