Miért hal meg egy ember?
Rák, infarktus, vírus, autóbaleset, erőszak, fejére eső virágcserép... Véletlen?

A teremtésben nincs helye a véletlennek. Az energiaóceán látszólag véletlenszerű hullámai mindig ugyanazzá az univerzummá állnak össze. A szék az szék lesz a következő pillanatban is, az alma alma lesz holnap is - hacsak meg nem esszük.
Legalábbis mi, akik szintén így állunk össze az anyagi világ koordináta-rendszerében, ezt így érzékeljük.

De ha nincs véletlen, akkor hogyan védekezzünk ellene?
Hát... Sehogy.

Persze van egónk, az ő dolga, hogy gondoskodjon a test fennmaradásáról az anyagi valóságban, és érti is a dolgát.

De minden a Teremtés feletti szinten dől el.
A halhatatlan szellem dönt anyagi testének sorsáról.
Ő dönt útról, találkozásokról, születésekről, halálokról.

Anyagba ragasztott halandó részünk nem dönthet, mert nincs rálátása az Egészre.
Csak élhet, és szenvedhet, vagy élvezheti a játékot.

Ezért hát jobb, ha élvezzük.
Élni, és nem félni jöttünk ide.

Jöttünk, tehát egyszer majd menni kell a Teremtő akarata szerint.
És akkor jön a baci, a kés, a kő...
Amíg még dolgunk van itt, addig itt vagyunk.
Hiába a lavina, a háború.
És igen, hiába a vírus.

Itt van, persze.
De ennyi, semmi több, csak egy "jó" alkalom a távozásra, ha menni kell. Egy kapu a sok közül, amely a hazavezető útra nyílik.
Ha úgy dönt a lélek, és ezt a döntést jóvá is hagyja a Teremtő, akkor kilépünk valamelyik kapun.
Pontosan azon, amelyik "minden érdekelt fél legjavát szolgálja".

Ezért értelmetlen a félelem, ellenállás, kapaszkodás.
Semmit sem ér ez a maszkabál.
Ellenben sokat ér a szeretet, a törődés, az elfogadás, az ima.
"A Te akaratod legyen meg, Uram, és ne az enyém!"

Élhetnénk boldogabb életet.
Ha nem szenvednénk tovább.

Kedves gyerekek!
Azért persze nézzetek körül, mielőtt leléptek a járdáról.
És amúgy is hallgassatok az okos fölnőttekre! ☺