Az út mentén furcsa jelek: versek, zenék, könyvek, filmek...megannyi útjelző tábla. Most is szembetaláltam magam egy, a szívemnek nagyon kedves régi filmmel: A jövő kezdete.
Tépett tollú, árva madarak vagyunk valamennyien. Egyetlen esélyünk, hogy túléljük az éjszakát: össze kell bújnunk a hidegben. Sebzett életünk maradék melegét meg kell egymással osztanunk. Különben vége lesz a dalnak. Különben megfagyunk.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.