Éjfélre járt az idő.
Az angyal a lehető legkisebb méretűre húzta össze magát a reklámújságokból rögtönzött takarója alatt.
Fejét egy megkopott kötésű Bibliára hajtotta.
A könyv nem volt túl vastag, a lapok jó részét már régen kitépte belőle. Szükség törvényt bont...

Aludt az angyal, és álmában motyogott a kifent magyar bajusza alatt:
-  Köpöd ki azt az almacsutkát, te szerencsétlen? Hát hagyod, hogy teleígérjék a fejedet mindenféle hazugsággal? Fene a ravasz kígyóját...Még, hogy én megengedtem...!
- Mi van a kezedben, édes fiam? És mitől véres? Mi az, hogy Ábel disszidált?...
- Jól van, menj csak ki szőlőt kapálni. De esernyőt vigyél magaddal!...
- Figyelj haver! Ha még egyszer melléütsz azzal a kalapáccsal, hát én leszállok innét, és szétrúgom a hátsódat! Uram, bocsáss meg neki, mert bal kezes a szerencsétlen...

Hirtelen egy sokágú villám cikázott át a sötétségen, és hatalmas csattanással vágott bele a legközelebbi szemeteskukába.
- Legközelebb jobban célok ám! - álmodta hangosan Józsi, és erre felriadt.
Kihúzta fejét a kiürült mosóporos dobozból, és az égre nézett. Aztán meg maga mögé...aztán meg maga alá...végül tekintete a szemeteskuka melletti óriásplakáton akadt fenn: "A mennyország jobban teljesít!"
- Még mindíg alszom! - dideregte bele az ébredő hajnali fénybe, aztán hirtelen tényleg felébredt.
Már nem volt egyedül...