Az emberek olyan furcsák.

Sokan nem mondják el senkinek, ha valami - egyedül nehezen megoldható, vagy éppen megoldhatatlannak látszó - gondjuk támad.

- Engem ne sajnáljanak! - mondják, és inkább szenvednek tovább.

Aztán vannak, akik mégis elmondják, és máris érkezik a válasz a "barátaiktól":

- Ne sajnáltasd magad!

Bizony, igazuk is van! Sajnálatra semmi szükség... mert az kevés.

Amire szükség van, az a segítség... az odafigyelés... a törődés...

Amire szükség van... az a tudat, hogy bátran kérhetek segítséget embertársaimtól nagy bajomban...

Amire szükség van... az a késztetés, hogy kérésre, vagy kérés nélkül is segítsek bajba jutott embertársamon...

Amire szükség van... az a közösségi lét nyújtotta tökéletes biztonságérzet.

Ha úgy tetszik: a horda melege. Az "egy vérből valók vagyunk - Te meg én" törvényének alázatos betartása.

Amire szükség van... az maga a Szeretet.

SZERETET, SZERETET, SZERETET!

Azért, hogy ne legyen az életünk ilyen..."szar".