Járd az utadat, Testvérem. Járd esőben, napsütésben, hóviharban, ködben, csillámló holdfényben, kék ég alatt vagy csillagok fáklyáinál.. járd, és tudd: soha nem lesz vége!
Ha azt hiszed, hogy megérkeztél, akkor biztos lehetsz benne, hogy rettenetesen eltévedtél valahol!
Különben is, mihez kezdesz aztán? Sátrat versz, és szívod a pipádat?
Heverészel a medvebőrökön? Nagyon egyedül leszel!
Inkább menj tovább. Hátha valahol még vár Rád valami, vagy valaki...
Még az is megeshet, hogy egyszer végre találkozol...önmagaddal.
Vagy velem.
Vagy Vele.
Vagy mindhármunkkal együtt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.