IGEN!

IGEN! IGEN! IGEN!

Igen, mert szívemben ott virágzol.

Gyökeret vertél ott kitéphetetlenül.

Igen, mert a Lélek Földjén járva

nem tudom már,

hogy hol kezdődik a Te kerted, 

és hol végződik az enyém.

Tehát IGEN!

Ezért most megfogom kezedet,

és végig elkísérlek az Úton,

mely kettőnknek elrendeltetett,

legyen az bármilyen hosszú, vagy bármilyen rövid,

legyen az bármilyen.

Megyek Veled.

Sohasem hagylak el.

Ha forróság tikkaszt el,

hát szomjas csókommal oltom majd szomjadat,

S ha dermeszt a hideg,

hát lelkemmel takarom be fázó lelkedet.

A kezed önként soha el nem engedem.

Törhet ránk bármilyen veszély,

ha erőmből futja, megvédelek én!

És ha mégsem lesz elég, amit tehetek,

hát Veled együtt temessenek el!

Ha földi törvény tőlem elszakít,

ott ülök majd, túl a rácsokon,

és dalolok Neked, 

hogy elbírd  terhedet.

S ha az Égi Törvény pokolba taszít,

a mennyországban én sem ülhetek.

Az Örök Tűzre is megyek Veled.

IGEN! IGEN! IGEN!

És ha Te nélkülem kóborolni vágynál,

kertünk kapujában várlak türelmesen,

S ha Rád borul majd az éjsötét homály,

kis lámpácskát gyújtok meg házunk ablakában,

hogy hazatalálj  hozzám, Kedvesem!