Az angyal a bárpultnál ült, mint minden csütörtök este
7:35 és 9:47 között.
Előtte kilenc üres pohár. És három teli.
- Most már elég! Ezt már nem töltöd belém! - sziszegte a bajsza alól félhangosan, de a bal keze szépen lassan, csendesen már el is indult a következő pohár felé...és már emelte is a szájhoz.
A száj szorosan bezárult. A nyak elfordította a fejet a pohártól. A jobb kéz hirtelen elkapta és jó erősen befogta az orrot. A száj hamar feladta a kilátástalan küzdelmet, és kinyílt...
A bal kéz egy szemvillanás alatt beleöntötte a pohár tartalmát, aztán rögtön rá is tapadt.
Itt be nem megy levegő, míg a torok le nem nyeli a lét!
És lenyelte...
- Bassza meg! - morogta az angyal, de már csak megszokásból. Tudta, hogy nem lesz ennek vége, míg meg nem itta mind a tizenkettőt...

(Folyt.köv.)