Esik. Hallgatom, ahogy a vízcseppek dobolnak a tetőablakon. Elnyomnak minden egyéb zajt. Ordítani kell, hogy meghalljuk egymást. De mi kell ahhoz, hogy meg is értsük? Néha dörög az ég. Ilyenkor úgy érzem, a Főnök szól hozzánk: "Hallgassatok! Hallgassátok a dobomat. Legyen végre csend bennetek. Legyen végre nyugalom. Ne akarjatok most valami mást. Most én dobolok. Adjátok végre meg magatokat. Nekem. Legyen végre bennetek béke."
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.