Józsi kisvártatva magához tért, de ez nem sokat segített rajta. Esett az eső, teljesen átáztatta hatalmas szárnyait. A hideg őszi szél bebújt az ezüstös tollpihék közé, és csípett.  Az angyal tehát  fázott, ugyanakkor valami rettenetesen mardosni kezdte belülről. - Aha, kezdek lemerülni - motyogta…

Kisvártatva a kis termetű, éjjeli lámpásként világító rusnya izé Föld körüli pályára állította a lavórt, telefonált egyet haza, majd simán kiborította Józsit az edényből. Józsi kibontotta szárnyait, és célba vette a helyet, amit már jó előre kinézett magának. Egy nagy folyó által kettészelt…

Józsi persze rögtön elaludt a költő zsebében, hiába próbálta az kirázni belőle. - Na, már megint egy önkényes kabátfoglaló! - morgott a férfi, és megcibálta az angyal tollatlan szárnyát. Józsi csak úgy, alvás közben rúgott egyet a költőbe, aki erre kiesett kabátjából, beleszédült a vízbe, és…

Másnap reggel Józsi kedvenc kukájában ébredt. - Vigyen el a francrosseb, Jehova bácsi! - morogta kifent magyar bajusza alá, de aztán inkább gyorsan megborotválkozott egy rögtönözve kitúrt, alig használt női borotvával. Szokásos reggeli tócsagyártó körútja után komótosan átlapozott egy főzősújságot,…

Józsi már hajnali négykor a piacon tipródott. - Hű, de hideg van máma! - bíztatta magát, és hirtelen ivott egy felest. Aztán még egyet...kettőt... és hat óra lett egyszerre. - Na, mi kéne, ha vóna, jó ember? - kérdezte tőle egy vasorrú bába - külsejű virágáruslányka. - Virágot szeretnék... -…

A rettenetes, faltól-falig sötétségben csak Cicuka szemei világítottak. Aztán azok is pislákolni kezdtek, és kisvártatva ki is aludtak. Józsi nem örült ennek igazán, de hamar belátta, hogy ez is jó lesz majd valamire. Csak még nem tudta, mire. - Na, a francrossebbe, ebben is elemet kell cserélni!…

Hat csípős-savanyú leves múlva Cicukának mégis mehetnékje támadt. - Na menjünk! - törleszkedett Józsi bajszához. - Mi van, Plázakandúr - tépte le fejéről a macskát az angyal - nem ízlik a léd? - Nekem is jár egy kis kikapcsolódás - pislogott ártatlanul Cicuka - kukázni akarok! - Nekem nyolc.…

Józsi elködösült tekintettel FOGódzkodott a mozgólépcső korlátjába. - FOGadjunk, hogy mámeg gondolkozol! - FOGta rá Cicuka. - Ja, bocs...- ébredt magára az angyal - nem FOG többé előfordulni! - Na, de most má... - dorombolt Mari - ki FOGja fúrni az ódalam... - A Dokira gondoltam...48…

Józsi letekerte a galamb lábáról a papírszalagot. A levélben csak ennyi állt: "- Na, mi lesz már?" - Hát én azt honnan a fenéből...! - morogta az angyal, miközben megkopasztotta, és nyársra…

Hallgattak egy sort. Józsi csak úgy magától. Marit nyilvánvalóan az angyal szorosan szájára tapasztott keze akadályozta kissé a véleménynyilvánításban. De aztán harapott... - Na, Te is,…

Józsi nyakig elbújt a holnapi újságban. - Nini! - rikkantott ki belőle kisvártatva - Szertartás lesz a Titkos Kertben! Meghallgatjuk a Fuvolást? - Kicsodát? - árulta el magát Mari. - Hát a Fuvolást! Tudod, aki minden csövet megfúj... - Akkor biztos ő fújta meg a járókeretemet! - Hülye vagy már…

Mire Mari végre magához tért, narancssárga pizsamájában éppen kelt fel a Nap. - Azannya! - sziszegte Józsi, és gyorsan feltette frissen újított vörös szemüvegét. - Na, ez is gáz! - sóhajtott divatosan. - Miér' nem a másikat hordod - somfordált Mari - hiszen az a jobbik! - Verje meg a devla,…

Mari is álmodott. Álmában egy frissen felavatott amfiteátrum lelátóján ült...azaz, csak ült volna, ha lett volna ülőhely... De hát nem volt. Sőt még lelátó sem volt, csak…

 Józsi egészen összegömbölyödött a hótakaró alatt, és teljesen felkészületlenül álmodni kezdett. Egy hideg hajnali tópartot álmodott magának, ahol valami nagyon büdös szél…

Ott állt Mari a járdán, de bárcsak ne tette volna… Gubancos haját lobogtatta a keleti szél. Lobogtatta, lobogtatta, aztán egyszer csak huss…elrepült vele. -  Már úgyis meguntam – vigyorgott a némi…