Hat csípős-savanyú leves múlva Cicukának mégis mehetnékje támadt.

- Na menjünk! - törleszkedett Józsi bajszához.

- Mi van, Plázakandúr - tépte le fejéről a macskát az angyal - nem ízlik a léd?

- Nekem is jár egy kis kikapcsolódás - pislogott ártatlanul Cicuka - kukázni akarok!

- Nekem nyolc. Esetleg fél kilenc - ásított egy gusztusosat Józsi - kaparjuk össze Anyádat!

A kandúr rögtön nekiugrott Marinak, és a vádlijába karmolt. De a boszorkány csak állt földbe gyökeredzett lábbal,  már bimbóztak is a fülei, és földig ért a nyála.

- Sehová! Én még ilyen gyönyörűt! Színes, szagos, izeg-mozog, csili-vili, Kacatok Ásza, Iszonyú Pláza! Veszek karácsonyra egyet a gyereknek!

- De Mari, hát  nincs is gyereked! - rúgta sípcsonton Józsi.

- Azt is veszek! - gémberedett meg eltökélten Mari - Veszek kettőt!

- Hagyjuk itt - dorombolta Cicuka - majd visszajövünk száz év múlva, kedden!

- Akkor nem érek rá - dünnyögte az angyal, és már mentek is egy kört a forgóajtóval.

Ahogy kiugrottak a túlsó oldalon, máris a Plázában voltak megint.

Megismételték ezt még kétszer-százszor, aztán már meg is unták.

- Bácsi kérem, hogy lehet itt kimenni? - cirógatta meg a kandúr farkával a biztonsági őr orrát.

- Kimenni? Hová? Nincsen semmi a Plázán túl! - húzta meg a fülét a bácsi, aki különben néni volt.

- Hülyeség! Hiszen kintről jöttünk! - akarta mondani Józsi, de totál sötét lett, és fültövön vágta őket a csend...