Egy szép holdvilágos nyári estén éppen tévét néztem. A hátsó udvarra vezető ajtót nyitva hagytam. Egyszer csak úgy éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Lenéztem magam mellé a kőre, és - igen! - ott ült a Béka! Nem tudom, mondtam-e már, de békafóbiás vagyok. Egy darabig nem mozdultam. Néztük a tévét -…

A béka csak üldögélt a patak partján. Mindez nem is lett volna baj, csak hát pontosan ott üldögélt, ahol a fiú - aki majd varázsló lesz egyszer - horgászni szeretett volna. És ők ketten nem lehettek egy helyen...erről gondoskodott a fiú jól fejlett békafóbiája. - Na, most mit csináljak? - kérdezte…