Ahogy a varázsló ment az erdőn át, egyre inkább úgy érezte, hogy nem halad olyan gyorsan, ahogy kellene. Egyre nehezebbé vált minden lépés, a levegő egyre sűrűbb lett, végül már nem is levegő vette körül, mintha egy mocsár fenekén, felkavart, rothadó iszaptól átláthatatlanná vált vízben kellene…

A béka csak üldögélt a patak partján. Mindez nem is lett volna baj, csak hát pontosan ott üldögélt, ahol a fiú - aki majd varázsló lesz egyszer - horgászni szeretett volna. És ők ketten nem lehettek egy helyen...erről gondoskodott a fiú jól fejlett békafóbiája. - Na, most mit csináljak? - kérdezte…