Végül nem kell majd más, csak néhány pár kéz.
Az egyik legyen ráncos, akár az enyém. Nem lesz baj, ha kicsit megrágta már az idő, csak mindig ott legyen, amikor símogatásra vágyom, vagy ha kedvem támad csókot lehellni rá...
Legyen néhány dolgos és erős. Biztos fogású, és mégis gyengéden kezembe…