Nem csak az emberek, hanem a helyzetek, a kapcsolatok felcímkézése is káros emberi gyakorlat. Két lélek pontosan annyiféle kapcsolatban lehet egymással, ahány lélek létezik, sőt, talán többfélében is.
De az ego ezt másképp gondolja. Van néhány fiókja, abba tenne bele mindent. De mi van akkor, ha abban már van valami?
Mi van akkor, ha a kapcsolat egyikbe sem fér bele? Nem baj, majd betiltjuk. "Ezt nem szabad", azt "nem lehet".
És értékes, sőt, előre elrendelt kapcsolatok szakadnak meg, vagy már létre sem jönnek.
Elsétálunk egymás mellett, pedig...
Miért csinálja ezt az egó? Mert ő az, aki a másikat kalitkába zárná. "Az enyém vagy!".
Ezzel csak az a baj, hogy a lélek szabadságra született - és szerelemre.
Persze nem annak cimkésített változatára, de nincs jobb szavam rá, talán nevezzük rendkívül tiszta, magas rezgésszámú szeretetkapcsolatnak.
A lélek mindig kapcsolódni vágyik, így jön létre a Teremtés Hálója.
A lélek meghal a kalitkában, még ha az aranyból van is esetleg.
A léleknek repülnie kell.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal