Egy szép tavaszi délután Egóka átment a szomszédba Beszékhez, hogy Arikával játsszon.

Természetesen papás-mamást játszottak. Egóka papa éppen hazajött a kocsmából, és vacsorát kért. Arika asszony nem adott neki, ezért Egóka szelíden a falhoz szorította őt.

Ekkor Arika felsikoltott:

- Jaj, a konnektor, a konnektor!!

A kislány mozdulni sem tudott, és szemei annyira megteltek rémülettel, hogy Egóka teljesen bepánikolt.

A kiabálásra berontott a szobába Ari mama is.

Elrántotta kislányát a konnektortól, és úgy nézett Egókára, mint egy tömeggyilkosra, aki ezek után villámgyorsan hazarohant.

Éjszaka Egóka a konnektorral álmodott. 

A konnektor megmozdult a falon, leugrott a padlóra, villámokat szórt, aztán kitátotta hatalmas száját...

- Ébredj fel, Egóka! - rázta meg a gyerek vállát AnyaÉn - mi a baj, miért sírsz?

- Anya, a konnektor megesz! Gonosz a konnektor!

AnyaÉn mosolygott, és letérdelt Egókával a konnektor elé. Óvatosan megfogta a peremét, kihúzta, majd visszadugta az állólámpa csatlakozóját, és felkapcsolta a lámpát.

- Nézd! A konnektor erre való. Áramot ad, amivel sokféle dolgot csinálhatnak különféle eszközök. De az áram valóban veszélyes, így aztán a konnektor is veszélyes. Akár meg is ölhet, ha nem vigyázol.

- Akkor a konnektor rossz?

- Nem rossz és nem jó. Csak egy eszköz. 

- Félek tőle. Mit csináljak?

 -Használd óvatosan. Mindig a szélét fogd meg, vigyázz, hogy ne tépd ki a falból. És ne dugj bele szöget!

Egóka többé nem félt a konnektortól.

Hát... valahogy így van ez.