Só és fény
Ha elmegyek, reszkető pillák tánca
Fogja le szemem
S fekete virágok nyílnak
A közeli ablakokban
Bimbós koromban hajnalonként
Friss pára szállt fel barna tengeremről
Feszülő felszínén szivárvány dalolt
Megirigyelték a vonyító ebek
Ezüstbe forduló, fehér fényruhámat
S addig forgatták túlhevült agyam
Míg kiszáradt tengerem
Helyén csak maró só maradt:
A félelem
Remegve járt a Földön kifakult árnyam
De éjszaka bekopogtam minden csillagajtón
Összekoldult fényszikrákból készült ételem
Míg egy napon megszánt a fény
S letörte bilincseim
Érzem, hogy csírázik, érzem, hogy dalol
A tűzmag, mit sejtjeimbe ültetett
S ha kipattan majd a tűzvirág
Vicsorgó kutyák, meneküljetek
Mert ő ítél majd felettetek
Én újra a mindenséggel mérhetem magam
S a mindenség majd megméretik általam
S ha elmegyek, reszkető pillák tánca
Fogja le szemem
S fekete virágok nyílnak
A közeli ablakokban
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.