Folytatom a kamaszkori verseim virtuális térbe költöztetését.
Kagylódal
Szűntelen üvölt, jajong a szél
Széttépi hószínű álmaim
Csontjaimon a Halál zenél
Lidércfény bolyong lelkem útjain
Sugárzó arcát elfedi
Nem ragyog rám Örök Anyánk
Elhagynak mind testvéreim
Kristályszememben alszik a láng
De hajamba fonja sugarát
A Hold lovag egy éjjelen
Ezüstös hangján int felém
Légy gyöngykagyló, és énekelj!
Reszkető ajkakkal énekelek
S bár arcomat újra mossa a fény
Csak arról szólhatnak gyöngy-dalaim
Hogy szűntelen üvölt, jajong a szél
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal