Hajnali híd
Véres madár száll a kusza fák fölé
Napmosoly csillan az ívelő hidon
Széttöri álmunk a bilincscsördülés
Vaspántok pattognak bíbor hajnalokon
Álmos szemek között tüzes sugár feszül
Ha lehull az éjszaka fátyla
Ha felrobban majd a világ
Fényözön zúdul a tájra
A tüzes űr agyunkba vág
Sóhajtva indul a város
Az égre ívelő hidon
Belehalunk a kapaszkodásba
Egy verőfényes hajnalon
Elmegyünk
A gyémántról lepereg a por
Tiszta lesz újra a végtelen
Az aranymadár szebben dalol
Ha elmegyünk...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.