Én,  Fekete Toll, a nagy varázsló, elhatároztam, hogy bankszámlát lövök magamnak. Felöltöttem harci öltözékem, és elindultam abba az erdőbe, ahol atyáink még mammutokra vadásztak.
Először egy sárga-fekete csíkos számlát próbáltam becserkészni. Egy teljes órán át álltam lesben az ösvénye mellett, de még megpillantanom sem sikerült. Továbbálltam hát. Ahogy mentem a fák között, ráleltem egy Városi példányra. Felemeltem fegyveremet, de a Számla szelleme megszólított. Azt mondta, ha adok neki kétmilllió hódbőrt, a számla örökké az enyém lehet, de ha nem teszem, akkor négyezer pézsmafarkat kell érte áldoznom minden holdtöltekor.
Ez nekem túl nagy ár. Nem lőttem rá. A Számla szellemének és Tiszta Kéz testvéremnek bölcs tanácsát követve tovább mentem az Erste számlák itatójáig.
Itt végre a Nagy Szellem meghallgatta kérésemet. Tíz perc sem telt el, és végre elejtettem egy számomra tetszetős példányt. Köszönet érte , ó, Számlák Nagy Szelleme!