Lejöttem a tópartra. Végre olyan a Balaton, amilyennek én szeretem.
Csendes. Békés... Valaki füvet nyír..."bassza meg!" - jut eszembe Detti örök érvényű költeményének egyik sok érzést tartalmazó, mélyre hatoló sora - "bassza meg...bassza meg!" Elzavarja a halakat. Még jó, hogy nem is akarok horgászni...
Holnap már szeptember...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.