Ragasztottak Rád cimkéket a Cimkézők (vigyázat: ez is cimke!!!) életutadon?

Na ugye, hogy ugye!

 

Rám igen.

"Balogsütyü". "Balfasz". "Nemleszbelőledsemmi". "Dependens személyiségzavar nárcisztikus elemekkel"...

stb, stb, stb.

 

Keresd meg ezeket magadon.

Ott virít mindegyik a lelkeden valahol.

 

Ülj le, és hunyd le a szemed.

Lazulj el, tested súlyát add át a széknek.

Csak nyugodtan.

Ahogy sikerül, pontosan úgy lesz az mára jó.

 

Képzeletben indulj el.

Lépj ki a helyről, ahol most vagy.

Ahogy kilépsz a megszokott ajtón, egy eddig nem látott ösvény simul a lábad alá.

Indulj el ezen az úton.

 

Az út fák között kanyarog.

Csak menj.

Lassan, nyugodtan, lazán.

Ráérsz.

Nézelődj.

Figyelj meg mindent körülötted.

Ha találsz valami érdekesnek, vagy fontosnak tűnő dolgot, tedd zsebre, vagy a válladon lógó tarisznyába.

Varázstarisznya az, minden belefér.

 

Csak menj.

Most egy tisztásra érsz.

A tisztáson egy tiszta, langyos vizű tavacskát találsz.

Tedd le a terheidet, bújj ki a kopott ruháidból, és a tó tükrében nézd meg Magad.

Sáros, gyűrött, sebes vagy, és mindenütt cimkék borítják bőrödet.

Merülj most bele a vízbe.

Csak lebegj, és élvezd, hogy nem süllyedsz el.

Élvezd, hogy a víz átölel, ringat, símogat.

Megtart, dajkál, szeret a víz.

Ahogy lebegsz, érzed, hogy feloldja, leáztatja, lemossa Rólad a bőrödre tapadt cimkéket.

Lassan az összes cimke lefoszlik Rólad.

Most fényleni kezd a víz.

Egyre fényesebb, egyre áthatóbb erejű.

És ráismersz: az Élet Vize ez.

És látod, hogy lemossa Rólad az életed sarát. Begyógyítja, eltünteti a sebeidet.

Átjár, feltölt a fénye, erőt varázsol beléd az ereje.

Csak fürödj, és engedd, fogadd el, ami történik Veled.

Fogadd el, amit kapsz most.

Fürödj, és gyógyulj.

Fürödj, ameddig jólesik.

Amikor úgy érzed, hogy itt az ideje, lépj ki a partra.

Hagyd, hogy megszárítson az áldott napfény.

Hagyd, hogy megszárítson a balzsamos erdei szél.

Most indulj el visszafelé.

Térj vissza testedhez.

Ha van kedved hozzá, állj meg, és nézz bele a tarisznyádba.

Ugye nem hagytad ott a tó partján? �

Nézd meg, mit gyűjtöttél össze az utadon.

Hallgasd meg a tárgyak üzenetét.

Végül tégy velük, amit akarsz. Ami épp eszedbe jut.

Aztán indulj tovább, és lassan érkezz vissza a fizikai világba.

Érkezz vissza a testedhez.

Vegyél egy nagy levegőt, és fújd ki lassan.

Csak nyugodtan, lazán.

Mozgasd meg tagjaidat.

Vegyél nagy levegőt, fújd ki lassan.

Nyisd ki a szemed.

Nagy levegő, kifúj...

Mondj hálás köszönetet.

Nagy levegő, kifúj...

Menj és éld az életed.

 

Most már cimkék nélkül.