Az Igazság ma reggel is a telefon jelzésére ébredt.

Lassan kimászott az ágyból, főzött egy kávét, felöltözött, kifestette magát.

Közben beszólt az Igazság szobájába:

- Öltözz gyorsan kisfiam, mert elkésünk!

Tíz perc múlva már robogtak lefelé a lépcsőn. Majdnem fel is lökték a szomszéd Igazságot, aki éppen négylábú Igazságát vitte sétálni az utcára...

A buszmegálló természetesen tele volt Igazságokkal. Még öt perc volt hátra a busz érkezéséig.

Igazság megállt az újságosbódénál, és beszólt a bent bóbiskoló Igazságnak:

- Kérek egy  Igazságot!

Az Igazság kinyitotta fél szemét, végigmérte az Igazságot, majd egyetlen szót préselt ki fogai között:

- Nincs!

Az Igazság  valami csúnyát akart mondani, de a bódéban ülő  átmutatott az út túlsó oldalára, és  viszonylag kedvesen hozzátette:

- De lehet, hogy odaát van!