A magány dala - újabb régi vers

Holdfényben égnek ezüst tengerek
Hattyúk táncolnak lenn a homokon
Mélykék, sós habok igéznek konokon
De én most nem fürödhetek

Nem tudom, mi hajtja még kongó szívemet
Bezárt fülekkel a Semmit hallgatom
Arcod idézem sápadt alkonyon
Talpam alatt gyűlnek a kilométerek

Az álom az, mi néha nékem ad
S letöri hajnalra a bilincs-magányt
Napsugár dalol ablakom alatt

Bólogat százezer illatos virág
Italuk gyöngyöző szemedből fakad:
Harmatot isznak csillagrózsafák