Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás aluljárón túl, ott, ahol a Szárnyatigézamalac túr, a Cserhát Lakó Terézia utca végén lakott Vegetari János és az ő kifent magyar bajszú, nemzeti színekben pompázó bundájú kandúrmacskája, Cirmos Elemér.
Elemér egeret ugyan nem, de a falra viszont egészen jól fogott, ezért az időnként arra tévedő Postás Jenő vele írta fel János úr kapujára, hogy "le vele érkezet" - mivel fent nevezett úr szilárd meggyőződésből nem tartott postaládát, tehát az értesítőt nem volt hová elhelyezni.
Cirmos Elemér természetesen kifejezte szívből jövő nemtetszését a nemnemzeti inzultáció irányában, ezért másnaptól a járásban nyolc napon túl gyógyuló helyettesítés vette kezdetét.
De ez már régen történt.
Olyannyira régen, hogy a feliratból mára már csak a "le vele" olvasható, a többit - fölötte elrepültében - lerágta rég az idő vasfoga.
A maradék viszont a holdról is látható, ezért azt minden Orbán napkor az aktuális ellenzék lelkiismeretesen megkoszorúzza.
Cirmos Elemér hamar felejt, fenti esetet kivéve, mert arra megtépázott bajusza folyton emlékezteti, ezért azóta ködös novemberi délutánokon végigoson az utcán, és véletlenszerűen összecserélgeti a délelőtt folyamán gondosan címre kézbesített postai küldeményeket, teljesen megalapozatlan, de annál rosszhiszeműbb gyanúba keverve ezzel Postás Jenőt - és mit sem sejtő helyetteseit.
Emiatt aztán az egy főre eső borravaló volumene az utca bal oldalán szignifikánsan csökkenő oszcillációt mutat, nem is beszélve Bajszos Joli néniről, aki a csengetésre csak a hátsóját hajlandó kidugni a postaláda bedobónyílásán.
Jenő persze arra is ráírta már, hogy "le vele" - természetesen Cirmos Elemérrel - de az öregasszony meglehetősen kitartó, pedig néha nehezen ül le addig, amíg a Nők lapját nyílásából a Szomszéd Pista bácsi el nem távolítja.
A jobb oldal persze teljesen más, az rendben van - mármint a jobboldaliak szerint.
Ők Cirmos Elemért - ki tudja miért - következetesen Siccnek titulálják, Jenőnek pedig nem adnak egy fillér borravalót sem.
- Megkapta mind a 3 százalékot! - motyogják kokárdára kötött bajuszuk alatt, aztán kincstárjegybe fektetik az így megspórolt forintocskáikat.
Direkt nem a postán.
